Kezdőlap » Elbeszélések és novellák » Mesterházi Lajos: A bánatos bohóc
Mesterházi Lajos: A bánatos bohóc
"Énekelj, múzsa" - így kezdték hajdan az eposzköltők a művet. És az isteni lány, a múzsa, e felszólításra rázendített, és énekelt haragot, férfiat, fegyvert...
Mesterházi, nagy elődjei példájára, ugyancsak a múzsát invokálja új kötete első sorában - címében -; de nem a régi, peplonos, koszorús, lantos tüneményt, hanem az énekeshez és a megénekelt korhoz illőbb, újfajta ihletadót: a bánatos bohócot. Aki rendesen "keserves, szomorú és olykor már igazán iszonyatos" dolgokat idéz az író eszébe, s azután arra készteti, hogy ezekkel a keserves és szomorú dolgokkal - eljátszadozzék. Úgyszólván vidáman!
Így és ezért lényegül át fanyar és bájos komédiává a kötet első darabjában, a regénykében legnyomasztóbb két-három évünk hiteles és líraian teljes krónikája: így és ezért játszik folytonosan egymásba tragédia és tréfa, lidérces félelem és groteszk humor, kandi ötlet és mélységesen komoly mondanivaló a kötet tizenkét új és régi elbeszélésben, amelyek mindegy keresztmetszetét és képét adják a kornak - és az írói pálya utolsó húsz évének.
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek