Filotás Tivadar: Huszárvágás

Mi, ​Filotás gyerekek – írja a szerző – úgymond jó családból valók vagyunk. Jó család, ez az egykori „békebeli” keresztény-úri-középosztályt jelentette. Az ötvenes évek első felében pedig a biztos bukást: kitelepítést, deklasszálódást. Filotás Tivadar az 1956-os forradalom után, gyerekkorában került el Magyarországról, a hazájából, a létezett szocializmusból. Több tízezred-magával. Húszezer költő tart nyugatra, mondta volt állítólag Cs. Szabó László, és ha ez persze túlzás is, az emigráció egy része persze mindenképp bölcsész értelmiségi volt. Annál meglepőbb, milyen kevesen írták meg ezt a – mit is? Arra magam is kíváncsi volnék: mindenképp az életüket. A váltást. Váltást, és visszaváltást, ingázást, ide-odalépést nyelvek, kultúrák, otthonok között, a radikálisan más légkört, más viszonyokat. Azt, ami nekem, aki ilyen-olyan okból, szinte véletlenül, de nem kalandvágyból maradtam, egyszerűen nincs meg. Hiányzik pótolhatatlanul. Filotás könyve ezt a hiányt igyekszik – számomra – betölteni, meglepő sikerrel: hogyan alakult át a „kezdetben”, a hatvanas évek elején még koránt sem oly gazdag és szabad „nyugat”, és hogyan alakult és kanyargott sok velem korú fiatalember, megannyi Pali és Géza élete. Aki olvasni kezdi, azon veszi észre magát, hogy nincs kedve letenni egy kedves, link, csajozós-csencselő, a legendás Kastl-i magyar gimnázium merev légköre ellen a 68-as balosságba menekülő, megkomolyodni nemigen tudó fiatalember, és a Münchenből végül mégiscsak hazatérő, Tihanyban babamúzeumot alapító komoly férfi szórakoztatóan csapongó életírását. (Kukorelly Endre)