Csoóri Sándor: Futás a ködben

Csoóri Sándor új versei a lírai költő személyes sorsának a prizmáján keresztül szemlélik változatlanul a körülötte lévő világot, azonban a kifejezés – Arany Jánossal szólva – „hangköre” megváltozott: nemes rezignációval tekinti a megélt élet és történelem illúzióvesztéseit; az irreverzibilitás tudatával szövi a költői emlékezet versbeszédét, de miközben arról beszél, hogy „régi sebeinkbe most halunk bele”, a megélt veszteségek érzelmi leltárának költői nyeresége éppen ebből a visszafogottságból táplálkozik. A Futás a ködben jelentős eseménye napjaink költészetének.