Csizmadia Éva: Pepita papa házassága

Leírás / Fülszöveg

Csizmadia Éva: Pepita papa házassága

Rozika ​rizikós. Már többször kértem, Ilucikám, hogy ne járjon ide, szeretném, ha végleg nélkülözhetnénk, természetesen nem a pálinka, hanem „munkahelye” miatt.
– Ápolónő – hebegett anyám –, mindig éjszakás, ritkán van szabadnapja.
– Akkor kezelje a betegeit – zárta le a vitát apám, de a kulcs nem fityegett többet a szekrényke zárjában, miként üres lett a fiók is.
Nekem akkor nagy fejtörést okozott a foglalkozások közti különbségek veszélye. Ez lett az esti beszédtéma. Katicától hallottam először azt a szót, hogy „örömlány”, ez meg is nyugtatott, mert apai nagyanyám is mindig elmondta, ha nagy ritkán találkoztunk, hogy mekkora öröm érte őket, mikor a hat fiú után végre lányok születtek. Ezt jelentheti az „örömlány”. Gyuszi bátyám megint harsányan vihogott, és egy igen csúnya egytagú szóval nevezte meg a főtér bal oldalán, a „bakakorzón” olykor fényes nappal sétafikáló „rozikákat.”

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI