Beke Albert: Hatalom és szerep - Gyulai Pál, az ember

Beke ​Albert (1934) negyven éve foglalkozik Gyulai Pállal: róla írta 1956-ban tanári szakdolgozatát, majd 1959-ben pedig doktori disszertációját. Gyuláról vallott nézete tehát hosszú, több évtizedes, kitartó és elmélyült munka eredménye. Emellett persze foglalkozott sok más íróval, számos tanulmányt, esszét, kritikát, sőt politikai publicisztikát is megjelentetett. Érdeklődésének középpontjában azonban mindvégig Gyulai Pál maradt. A róla készülő nagy monográfia – amelyből eddig csak részletek láttak napvilágot – könyv formájában itt olvasható része csupán az első, ámde legfontosabb fejezete, mert ebben fejti ki a szerző azt a felfogását, amellyel a nagy kritikus egész életművét magyarázza. Beke Albert könyvének a legfőbb újdonsága abban áll, hogy Gyulai személyiségének vizsgálata során a szokásos irodalomtudományi módszerek mellett erőteljesen alkalmazza a lélektani elemzés eszköztárát is. A szerző figyelme elsősorban Gyulai személyiségének a vizsgálatára irányul, és e tekintetben olyan megállapításokra jut, amelyek az eddigi Gyulai kutatásokban teljesen ismeretlenek voltak. Beke Albert könyve tulajdonképpen karriertörténet, egy „nagy karrier” lélektani mozgatórugóit mutatja be, ezért megállapításai nemcsak magára Gyulai Pálra vonatkoztathatók, hanem általánosságban minden olyan lélektani típusra érvényesek, amelynek a nagy kritikus is csupán csak egyik jellegzetes képviselője volt. Tulajdonképpen a „hatalomba való belenövés” egyik módozatáról van szó, amely az elmúlt évtizedekben Magyarországon sokak számára jelentett sajátos lelki-magatartási-személyiségmegvalósítási problémát, de nem kétséges, a karrierteremtés minden időkben az emberi személyiség legnagyobb próbatevésének számított, számít és fog számítani.