“Levetkőztél. Tested fénylett a hidegben, / akár egy felesleges ostrom”. Bajtai András költészetének metaforájaként is értelmezhetjük e „felesleges ostrom”-ot, hiszen verseinek beszélője rendre a Másikat szólítja meg. Aki még vagy már nincs jelen. Akár egy megkésett, farmeres trudabúr: vagy a vágy stádiumából, vagy a hiány, az elvesztés távlatából idézi meg azt az egyetlen történetet, amit mindközönségesen szerelemnek nevezünk. Vagy a szenvedély nyelvének. Ennek megtalálása és kimunkálása Bajtai András lírájának igazi tétje. A Kerekebb napok arról győzheti meg olvasóját, hogy a szerző jó úton jár.