Alexander Brody(szerk.): Tilos

Különös szó a magyar tilos. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint eredetet pontosan nem állapítható meg; gyökere talán a „titok” szóval függ össze. „Tilos”: más nyelvekben, „forbidden”, „verboten”, „defendu”, „proibito”, jelentése: „van tiltva”. A törvény tiltja; Isten tiltja. De: valahogy kívülről, a rajtunk kívül álló világ rendjétől származik a tiltás. A magyar „tilos” értelmében és értelmezésében ez is lakozik, de az ilyen fajta jelentése, rajtunk kívüli, rajtunk túli hangzása gyengébb. A „tilos lelkünkből jön, belülről; persze nem teljesen függetlenül Isten intésétől, vagy az emberek alkotta törvények parancsaitól. De mégis: "tilosba menni”, „tilosban járni” – érződik ebben egyfelől valami gyerekes, másfelől valami pogány árnyalat. Mindezt előrebocsátva marad a kérdés: mi tilos és mi nem tilos?